Elkenődve feküdtem a szálloda szobámban és magamat szidtam amiért képes voltam megcsókolni Őt. Tudtam hogy nem helyes, és nem kéne még így is nehezebbé tennünk a már így is bonyolult kapcsolatunkat, de abban a percben kijött rajtam az a sok elfolytott érzés, és vágy, amit iránta éreztem, és hát így sült el.
Abban a percben nem volt semmi, és senki csak Ő. És az az érzés hogy mégközelebb húzzam magamhoz. De a fenébe is, már megint rajta jár az agyam. Nem tudtam mást kitalálni, úgy gondoltam adok pár napot neki is és magamnak is hogy lenyugodjunk, és tiszta fejjel tudjunk beszélni, persze csak ha ezek után szóba akar állni velem.
Tulajdonképpen nekem nagyon is tetszett Lana, még úgy is hogy állandóan szívtuk egymás vérét. Kicsit még élveztem is, ha piszkálódtunk.
Már három nap telt el azóta, hogy volt az az incidens de még mindig nem akartam visszamenni, és szembe néznem vele de tudtam hogy muszály lesz, így hát magamra kényszerítettem hogy másnap reggel haza menjek. Főleg azért, mert már biztos aggódott értem hogy eltűntem, és ez a gondolat jól is esett. Remélem észrevette hogy nem vagyok ott. Biztos észrevette. Igen.
Lana szemszöge:
Kihívóan susogtam édes szavakat a telefonomba.
- Hát igen, még így is egy falat bugyiban is írtó melegem van. Azt hiszem sose szokom meg.
- Jajj ne csináld ezt velem. Egész nap a holnapon jár az eszem amikor újra láthatlak, és most még játszol is velem. Tudod, nagyon szívesen lehűtenélek.
- Igazad van, gonosz vagyok - kuncogtam.
- Na figyelj szivem holnap olyan kettő körül átmegyek érted, rendben? Garantáltan jól fogunk szórakozni - mondta Mario férfias, mély hangján.
- Rendben, akkor leteszlek. Várni foglak, szija.
- Álmodj velem - szólt még bele utoljára, és letettük.
Ez a pasi teljesen elcsavarta a fejem. Olyan édes volt, és figyelmes, na meg rafinált is, hogy esélyem se lett volna ellenállni neki.
Mikor először találkoztunk, nem gondoltam volna hogy el hív randizni, de azt meg pláne nem hogy harmadjára se un rám.
Mindkét alkalommal amikor vele voltam kiléphettem egy kicsit a felfordulásból ami engem vett körül, és szabadnak éreztem magam. Az egyetlen ok ami miatt kellemetlen volt, hogy Ő ismert üzletember, tekintélye van és sok sok pénze. Én meg egy senki vagyok, aki iszákosok előtt tekergett, és akit éppen pár elvetemült fazon lázasan keres, hogy elvághassa a torkom, vagy egyéb kedves dolgokat művelhessenek velem. És ezt nem akartam el mondani neki. Nem tudom hogy mit szólna ha előállnék a foglalkozásommal. Biztos undorodna tőlem. Így is csak egy átlagos lány vagyok, de ha ezt megtudná, prostituáltnak tartana. Eddig akárhányszor kérdezett a munkámról, azt hazudtam hogy egy bárban dolgoztam felszólgálóként, pedig ez sem egy olyan foglalkozás amivel Ő méltón mutathatna be bárkinek is.
Ezért ez az én titkom marad.
***
Másnap reggel elmentem letusolni, meg az egyéb teendőimet elvégezni, aztán felvettem egy pólót és egy bugyit, majd kimentem a konyhába.
Nem volt ki előtt szégyenlősködnöm mivel Chrisnek napok óta a nyomát se láttam. Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem aggódtam érte. Féltem hogy valaki elkapta, de megnyugtattam magam azzal, hogy ha így lenne már biztos engem is elvittek volna.
Próbáltam hívni a mobilján de még csak ki se csöngött. Biztos valami nőcskénél tölti a napjait és annyira el van foglalva a vágyai kielégítésével hogy eszébe se jut hogy valaki vár rá otthon - gondoltam. Bár jobban meggondolva én sem vártam, mert nekem is volt kivel foglalkozzak, amit egyáltalán nem bántam. Mario tényleg felkeltette az érdeklődésemet.
Még csak 11 óra volt, és miután megreggeliztem ledobtam magam a kanapéra és bekapcsoltam a TV-t.
A zene adóra váltottam aztán kimentem inni egy pohár vizet.
Lágyan ringattam a testem a zene ütemére.
Eszembe jutott hogy mióta történt velem ez az egész, azóta nem is nyújtottam nem is táncoltam, és hiányzott. Az a része nem, hogy közönség előtt kellett ezt tennem, de a zene és a tánc nagyon is.
Szelíden tekergettem a csípőmet és lépkedtem összhangban a zenével miközben kortyolgattam a vízből.
- Szia - hallottam magam mögül a halk köszönést.
Ijedten fordultam hátra és mikor megláttam a velem szemben álló Christ elöntött a méreg.
- Nocsak.. Kit látnak szemeim nem képzelődök? Hazajöttél? - kérdeztem gúnyosan. A szemeit rajtam futtatta, de ez most a legkevésbé sem érdekelt.
- Igen, hazajöttem. Egy kicsit kikapcsolódtam.
- El tudom képzelni mit értesz ez alatt.
- Nem tartozom magyarázattal neked - mondta majd elindult a szobája felé.
- Még hogy nem? Itt vagyok egyedül ebben az országban, mert te ide hoztál, itt hagysz egyedül, de nem tartozol magyarázattal?
- Úgy gondoltom egy kis időre van szükségünk.
- Te csak ne dönts helyettem.
- Miért csak nem aggódtál? - lépett közelebb hozzám azzal a bizonyos mosolyával.
- Jó, tudod mit? Nem érdekel.
- Én is így gondoltam - fordított nekem hátat és bement a szobájába.
- Fulladj meeeeg! - kiáltottam utána mérgesen. Micsoda egy szemét.
Bevágtattam a szobámba a szó szoros értelmében, és ledobtam magam az ágyra és hagytam hogy eluralkodjanak az indulataim.
Miután kidühöngtem magam, elütöttem az időt TV nézéssel, majd neki áltam készülődni a randimra mert az idő ketyegett mint a fene.
A szép időre való tekintettel felvettem egy forrónacit, ami kiemelte a hosszú lábaimat amiket a legjobban szerettem magamon, és feldobtam egy mély dekoltázsú pink színű trikóval. Csajos voltam, de sportos is egyben, aztán mivel eszembe jutott hogy valahova el akar vinni, így a nőiességet a sminkemben, a hajamban és a brutális magassarkúban hangsúlyoztam, ami kényelmes volt.
Kimentem a nappaliba, ittam egy pohár narancslevet aztán leültem a kanapéra és a maradék 20 percet a TV előtt töltöttem.
- Hát te? - kérdezte Chris kibújva a szobájából.
- Mit hát én?
- Készülsz valahova?
- Igen.
Összeszorította a száját és tovább faggatott.
- És mégis hova?
- Találkozok a barátommal.
- Milyen barátoddal?
- Egy elég jó barátommal - mondtam egyszínűen, miközben élveztem a kis kihallgatásomat.
- Lány?
- Akkor barátnőt mondtam volna.
- Óh, szóval randid lesz?
- Ahogy mondod - mosolyogtam.
- Kivel?
- Na álljunk meg egy percre. Miért érdekel?
- Mert szeretném tudni hogy hol vagy, kivel, és mikor.
- Három napig nem érdekelt?
- Jó, igazad van szólhattam volna, de attól még nem kéne mindenféle pasikkal találkoznod hogy vissza vágj nekem.
- A francokat se érdekelsz, nem neked akarok vissza vágni, magam miatt megyek el, mert egy nagyon rendes FÉRFI. Ellenben veled, ja, és hogy pontos legyek nem mindenféle pasikkal, hanem egy bizonyos pasival.
Láttam rajta hogy ideges, és hogy mennyire féltékeny, ami élvezettel töltött el, de tényleg nem emiatt csináltam. Hanem mert tetszett Mario, de ha már így alakult hogy Chris szemtanúja lehetett a randevúmnak akkor hát miért ne élvezzem?
A kocsi dudájára lettem figyelmes, és boldogan pattantam fel, majd szedtem össze a táskámba való dolgaimat és mentem az ajtó felé.
- Mikor jösz?
- Majd amikor haza érek. Te nem tartozol nekem magyarázattal, de te tudni akarod az összes lépésemet? Micsoda dolog ez. - mondtam majd kinyitottam és bezártam magam mögött az ajtót. Elindultam az autó felé mosolyogva miközben hallottam hogy nyílik az ajtó mögöttem.
Chris felvette a tempót velem és odakísért az autóhoz amit én szúros pillantással nyugtáztam.
Intett Marionak hogy húzza le az ablakot, de ő ehelyett kiszállt.
Gondoltam megelőzöm a fennálló veszekedést, így hát gyorsan bemutattam őket egymásnak.
- Mario mi? - sziszegte Chris, amit Mario értetlen pillantással elemzett.
- Én lennék. Öhhmm.. Szeretném elvinni a hugodat valahova, de ne aggódj vigyázni fogok rá.
- Lana nem a hugom!
- Akkor?
- Ez bonyolult, de maradjunk a barátoknál.
- Nekem mindegy, akkor szia - mondta majd beszállt a kocsijába, és intett hogy tegyem én is.
- Ezért még számolunk - köptem oda a szavakat Chrisnek majd beszálltam én is.
- Huh, hát ez elég bizarr volt - mondta Mario mikor már elindultunk.
- Ne haragudj kérlek, bizonyára kellemetlen lehetett neked, de nézd el, szegénynek kicsi kora óta gondjai vannak az agyával.
- Hogy érted?
- Hát úgy hogy bolond.
- Óhh.. Akkor mindent értek. De miért aggódik ennyire érted?
- Hát nem tudom, de nem érdemes róla beszélni, inkább mesélj valamit, mit csinnáltál ma?
- Semmi érdekeset. Telefonáltam párat, elintéztem az üzlettel kapcsolatos dolgokat, aztán találkoztam a barátnőmmel - bólogatott miközben elfolytott egy nevetést.
- Barátnő mi? - boxoltam a vállába - Akkor én miért vagyok itt hmm?- mondtam vigyorogva. Tudtam hogy csak viccel.
- Mert most te vagy a soros - vigyorgott ő is - Nem igaz ám, komolyan ne vedd.
- Ha komolyan vettem volna,arról már tudnál.
- Ó, na ne? Kezdjek félni?
- Rettegni - mosolyogtam rá. Elolvadtam a tekintetétől.
Egy puszit nyomott az ajkaimra, majd tovább beszélgettünk. Ezt már megszoktam, sokszor adott puszit a számra, de ennél tovább még nem jutottunk.
- Van egy nagyon jó étterem a közelben, szeretnél oda menni?
- Hát nem egészen vagyok elegáns helyhez öltözve.
- Kit érdekel, azzal ne törődj. Szeretnél menni?
- Hát nem tudom..
- Te még így is szép vagy, és nekem tetszik az a lényeg, bárki merjen szólni egy szót is - nézett rám lágyan mosolyogva.
- Mennyünk - vágtam rá. Ajj, olyan cuki.
Marionak még csak foglalnia sem kellett asztalt, soron kívül beengedtek minket.
- Ismernek már itt?
- Igen, sűrűn járok ide.
- Ide hozod a többi lányt is mi? - vigyorogtam.
- Hogyne, hármassával - kontrázott Ő is.
Vele még ezt is élveztem.
Volt pár karót nyelt nő, akik szemmeresztve néztek, de rájuk villantottam a mosolyomat, és olyankor egyből levették rólam a szemüket.
Miután megebédeltünk elmentünk csavarogni a városban, végig jókat bohóckodtunk, és beszélgettünk.
- Nincs kedved elmenni valahova ahol kettesben lehetünk?
- De, de csak ha jó kisfiú leszel - mosolyogtam ravaszul.
- Talán eltudsz képzelni máshogy? - a válaszom persze nem volt.
Átmentünk hozzá, a háza elég szolid volt, és visszafogott. Tetszett minden, úgy ahogy volt.
- Kérsz valamit inni?
- Nem, viszont valami mást kérek.
- Hmm, kezd érdekelni, mesélj csak mit szeretnél.
- Hát nem is tudom, az nem illene bele a jókisfiús képbe nem gondolod? - ölelte át a derekam, miközben a nyakamba suttogott.
- Akkor tedd félre ezt a képet - mondtam a szájába beszélve, miközben nyelvemet végighúztam alsóajkának vonalán, és szívni kezdtem.
Hátrálva pár lépést a falhoz szorított és a nyakamat kezdte csókolgatni, miközben a keze felfedező útra indult a testemen.
Belemarkolt a fenekembe és felemelt. Lábaim autómatikusan a csípője köré fontam, engedve hogy a lüktető vágyaink keményen összeszoruljanak.
Addig-addig becézgette a testem majdnem minden pontját az ajkaival, hogy már a vörös köd elöntötte a tudatomat, a vérem csak úgy pezsgett, és leemelkedve róla, levettem magamról minden zavaró tényező anyagot ami a meztelen testemet takarta, majd Őt is vetkőztetni kezdtem.
Átvettem az irányítást, és lelöktem a nem messze álló kanapéra, majd lovagló pózba ráültem, de még nem adtam meg neki azt az örömöt hogy eggyek legyünk. Ajkaimmal az izmos felsőtestét csókolgattam, miközben a kezemmel kényeztettem a férfiasságát.
Egyre lejjebb érve, elértem az eredeti célomat, és a számmal kényeztettem Őt. Egyre jobban fokoztam a már így is kiteljesedett vágyát, kínoztam Őt a gyönyörrel. Mikor már úgy tűnt nem bírja tovább, fordított a pozíción és már én kerültem alulra, és most Ő volt a főnök. Telt és édes ajkaival kényeztetett, miközben kezeivel a melleimet masszírozta. Kétszer is elélveztem ezalatt, ami újdonság volt eddig a szexuális életemben. Miután már úgy éreztem másra nem vagyok képes, megadtuk magunknak a gyönyört amit a végletekig húztunk, meghosszabbítva ezzel az élvezetet. Csodálatos partnernek bizonyult mint a társas-és mind a hálószobai életben.
- Ez fantasztikus volt - doromboltam mikor már csurom vizesen, és pucéran feküdtünk majdhogynem egymáson.
Elmentünk lezuhanyozni, ahol ismételten kölcsönösen kényeztettük egymást. Miután mindketten lehiggadtunk és végeztünk a zuhanyozással, megvacsiztunk, mert időközben ránk sötétedett.
- Nem szeretném ha hazamennél - mondta mikor az ágyból néztük a filmet, amit a nyelvemen beszéltek. Néha feltűnt hogy Mario elnyújtja a szavakat mint a Kubaiak szokás szerint, de egyébként kifogástalan volt a beszéde.
- Muszáj. Holnap egyébként is menned kell dolgozni.
- Elvihetnélek előtte haza. Amúgy sem engedném hogy taxizz.
- Elkényeztetsz - csókoltam meg hosszasan.
Visszacsókolt de valami hihetetlen nagy szenvedéllyel, ami igen nagy hatást gyakorolt rám.
- Na, biztos nem maradsz?
- Nehéz nemet mondani, de muszáj mennem. Sajnálom.
- Jól van, igazad van. Megígértem hogy hazaviszlek.
Mikor már a házunk előtt voltunk, elég hosszúra sikeredett ez a búcsú csók. Minimum 10 percet álltunk a ház előtt.
- Akkor majd hívlak, oké?
- Rednben - bólintottam majd bementem a lakásba ahol Chris gyűlölköző nézésével találtam szembe magam.
- Remek - dünnyögtem halkan, de hallhatóan, majd elindultam felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése