7.fejezet - új otthon

Amikor kiszálltunk az autóból, Levy váltott pár szót Chrissel, aztán elment.
- Gyere, ne késsünk el - húzott a kezemnél fogva maga után.
- Magamtól is megy - morogtam, majd kirántottam a kezemet az övéből, amit egy gúnyos kifejezéssel jutalmazott.
Amikor elintézte a papírokat, és eleget várakoztunk bemondták a járatunkat, becsekkoltunk, és mentünk a gép felé. Amikor sikeresen elfoglaltuk a helyünket, a gyomromban már a pillangók repdestek. Még sosem repültem és bevallom féltem.
- Mi a baj?
- Semmi - feleltem egyhangúan.
- Csak nem félsz?
- Nem!
- Látom... - röhögte ki gyengeségem.
- Hallgass már, még sosem repültem.
- Jól van, nem baj, legalább most kipróbálod.
- De jó..- mormoltam magamnak.
Amikor sikeresen felszálltunk szinte belepréselődtem az ülésbe, és a fejemben mintha vákuum alakult volna ki.
Az utas kísérő hölgy mosolyogva sétálgatott az ülések között, és italt, illetve harapnivalót kínált.
- Köszöntöm Önöket, szolgálhatok valamivel? - kérdezte tőlünk kedvesen a hölgy.
- Nem, köszönöm.
- Egyél egy kis mogyorót, jobb lesz hidd el - mondta Chris.
- Nem kell semmi.
- Biztos?
- Már mondtam hogy nem, ha kellene kérnék.
- Jól van mit fújsz fel mindent... - A hölgy zavartan mosolygott ránk, én pedig kínosan éreztem magam.
- Akkor én megyek, ha esetleg mégis szolgálhatok valamivel csak szóljanak - mondta a nő, majd szem forgatva távozott. Mintha nem láttam volna.
- Most ez mire volt jó? Muszáj volt jelenetet rendezned? - kérdeztem mérgesen.
- Még hogy én? Te nyávogtál végig. Csak megkérdeztem hogy biztos nem kérsz e semmit, erre te meg a torkomnak esel.
- Eltudom dönteni hogy kell e valami vagy sem!
- Jól van király kisasszony.
- Látod? Nem tudtál volna szó nélkül elhallgatni, neked akadékoskodnod kell - vitatkoztunk, amit több utas is szemmel kísért.
- Egyáltalán nem.
- Jó, elég, nem beszélek veled!
- Nem beszélek veled - figurázott ki. Legszívesebben felrobbantam volna mérgemben.
Istenem segíts kibírnom vele! Adj erőt hogy elviseljem! - fohászkodtam magamban.
A repülő út hátralévő részét átaludtam, és csak a leszállás előtti öt percben ébredtem fel.
- Mi vaaan... - morogtam fél álomban.
- Mindjárt landolunk - mondta Chris, majd felém fordulva kinézett az ablakon.
- Milyen szép - suttogtam.
Egyetértően bólogatott, majd ivott egy kortyot a nem tudom mikor kért italából. -Az uraság pezsgőzik.. - gondoltam.
Pár óra múlva kiértünk a repülőtérről, és kocsiba ülve áthajtottunk a fővároson Havannán, majd átértünk egy másik városba Varaderoba.
- Varadero? - kérdeztem leolvasva egy tábláról.
- Pontosan. Ez Kuba egyik legismertebb üdülő helye. Szerintem gyönyörű.
- Tényleg az. És hol fogunk lakni? Egy szállodában? Vagy hogy gondoltad? - kérdezősködtem izgatottan. Olyan jó lett volna egy Kubai üdülőben, ahol úszkálhattam volna a medencében, koktélokat szürcsölhettem volna, már a gondolat is felülülést okozott.
- Nem teljesen - mondta.
- Akkor?
- Nagyjából negyed óra és meglátod.
- Hát jó - mondtam egyhangúan, pedig belül szárnyaltam, még akkor is ha a "lakó társam" az ellenszenveimben úszkált.
Amikor a taxi befordult egy hosszú utcába, és megálltunk, már izgatottan vártam hogy belépjek a házba, amiben lakni fogok.
Kipakoltuk a bőröndjeinket a kocsiból, aztán megvártuk míg elhajt.
- Melyik az? - kérdeztem végignézve a választékon.
- Az ott - mutatott egy sárga színű, modern építésű egy szintes házra.
- Komolyan?
- Gyere - intett felém, majd elindult a bőröndökkel a kezében.
Az ajtó előtt megállt, és kivette a zsebében lévő kulcsot, majd a zárba illesztette.
Vártam mikor röhög fel, és mondja ki hogy csak viccelt, de ez nem történt meg. A zár egy kattanással megadta magát, és benyitott a gyönyörű új otthonomba.
A terméskővel kirakott teraszról beléptem a parkettázott előtérbe.
Volt ott egy ruha fogas, egy cipő szekrénnyel összekötve, más egyebet nem láttam. Kicsit beljebb érve jobb oldalt elém tárult a nappali.
L alakú ülő garnitúra volt a sarokba téve, krém színű arany szálakkal megszőve. Járult hozzá két fotel, és egy dohányzó asztal. A szembe falnál egy hatalmas szekrény volt állítva amin ott volt a TV és néhány könyv, és egyéb dísz tárgyak. A nappaliból nyílt a konyha ami szépen volt elrendezve alkalmas a főzésre.
- Na hogy tetszik? - kérdezte Chris kizzökentve ezzel a csodálkozásból.
- Nagyon tetszik.
- Gyere - mondta majd elindult a bal irányba és megálltunk egy ajtó előtt. Kinyitotta és megláttam a hálószobát.
Egy hatalmas francia ágy volt középen elhelyezve, és szembe vele egy modern, de nem hatalmas TV volt a falra rögzítve. Volt még két ajtó a szobában, az egyik mögött egy fürdő szoba volt, gyönyörű káddal és tükörrel, a másik ajtón túl pedig egy gardrób szoba. Egyértelművé vált számomra hogy ez egy női szoba lehetett, mert a gardrób nagyobb volt mint a háló szoba egybe véve.
- Várjunk csak.. Te ugye nem itt fogsz aludni?
- Dehogy nem.
- Egy szobába velem?
- Pontosan!
- Azt felejtsd el! Biztos nem alszok veled egy ágyba!
- Jajj nyugi már csak vicceltem.
- Ja, hogy most röhögnöm kellett volna..
- Ne aggódj, eszem ágában sincs egy szobában aludni veled.
- Akkor jó, mert nekem se!
- Megbeszéltük.
- Meg - vágtam rá, majd mident mondóan ránéztem.
- Gyere van még valami.
- Mi lehet még? - kérdeztem, de elindultam utána.
Visszaérve a nappaliba elhúzta a hatalmas függönyöket ami egy óriási tolóajtót takart. Elhúzta, majd kisétáltunk a kertbe.
A kert gyönyörű volt, de látszott rajta hogy rég látott gondoskodó kezeket. Elindultunk a kirakott gyepen és hátra értünk az udvarnak ahol egy beépített medence volt letakarva.
- Azta! - hüledeztem.
- Tetszik mi?
- Az nem kifejezés.
- A legjobb az, hogy medencézhetsz is de 20 percnyi séta után megtalálod a tengerpartot is. Kiváló helyen van, és biztonságos környék.
- Mégis miből tartod ezt fent? - kérdeztem miközben elindultunk vissza a házba.
- Ez egy nagyon jó barátomé.
- És csak úgy odaadja neked?
- Igen. Ez a ház tulajdonképpen arra van fent tartva hogy ha bármi történik akkor ide jöhetünk.
- Mégis mi?
- Hát ha olyan kockázatot vállalsz a munkád során, mint mi akkor szem előtt kell tartani hogy nem minden alakul úgy ahogy gondolnánk. És ez is egy ilyen helyzet. Itt senki nem fog keresni minket.
- Elképesztő. De miből fogod kifizetni a költségeket?
- Most még jó ideig nem kell ezen agyalnunk 4 év kemény munka alatt, eleve sok pénz jött kézhez, és én mindig félretettem, és összegyűlt annyi hogy kitartson pár hónapig. Aztán meg keresek valami melót.
- Jól van. Megyek kipakolok - mondtam majd megfogva a csomagom bementem a szobámba.
Olyan szép volt hogy féltem bármit is kipakolni nehogy kárt tegyek a szépségében.
Beléptem a hatalmas gardróbba és kipakoltam azt a kevéske holmimat amit magammal hoztam. Legalább amiatt nem kellett aggódnom, hogy sok helyet foglal, az biztos.
Amint végeztem, kerestem törölközőt és elmentem lezuhanyozni, és átöltöztem.
- Milyen hűvös van - mondtam kiérve a nappaliba mikor már végeztem a teendőimmel.
- Kiszellőztettem, mert érezni lehetett hogy rég volt használva a ház.
- Oké. Eszünk valamit?
- Hát nincs itthon semmi, de elmehetünk bevásárolni.
- Oké - egyeztem bele, majd mikor megérkezett a hívott taxi kocsiba szálltunk, és elindultunk a megadott helyre.
- Bérelnem kéne egy autót - mondta mikor már a hatalmas bevásárló központ soraiban kóvályogtunk.
- Miért?
- Mert nem jó mindig taxival menni.
- Te tudod... - mondtam miközben a kosárba dobtam pár csomag tésztát.
- Mit csinálsz vacsira? - vizsgálgatta a kosárban lévő dolgokat.
- Még nem tudom - mondtam.
- Akkor minek ez a sok minden?
- Előre látó vagyok. Tészta mindig kell, kitudja éppen mit akarunk enni.
- Miért nem veszel akkor amikor azt akarsz enni?
- Mert nem egyszerűbb most megvenni?
- Hát nem tudom.
- Ti férfiak annyira egyszerűek vagytok. Ha kicsit előre gondolkodnátok minden egyszerűbb lenne.
- Jól van na, csak kérdeztem.
Hogy fogom én ezt kibírni - sóhajtoztam magamban, aztán belenyugvóan tovább sétáltam.