Döntések

Az eleje még nem valami izgalmas, de a későbbiekbe az is fontos hogy megismerjétek Lana életét, a munkáját, az érzéseit :) De nyugiii hamarosan beindul, és nagyon izgalmas történet kerekedik belőle :) És ami még pláne fontos hogy az ilyen vámpíros-vérfarkasos dolgokat mellőzöm a történetben.. :) A valóságban is vannak izgalmas komoly életformák, ez egy olyan lesz, de ne ítélkezzetek így is nagyon jó lesz! Mindent kihozok magamból hogy jó legyen!



- Héj Lana! - hallottam meg a gyűlölt hangot - Gyerünk, munkára, nem azért fizetlek hogy itt ücsörögj.
- Egy perc Drake.
- Mondom most, mit nem értessz ezen? Vonszold ki a csinos kis hátsód és dolgozz meg a pénzedért.
- Megyek már. - Te idióta senkiházi - tettem hozzá, persze csak magamban. Ez a kedves férfi a főnököm. Drake 32 éves volt, és elég elcseszett életet élt. A bárt amit vezetett éppen hogy fent tartotta, az alkalmazottjait meg alighogy megfizette. Iszákos volt, és erőszakos. De nem panaszkodhattam, szóval elindultam tenni a dolgom. Igaz hogy szerettem a középpontban lenni, tudni hogy végre rám is felfigyelnek, a fények amint megvilágítanak, mind elragadott. Volna. Ha nem egy rúd mellett kellett volna rázni a fenekemet. Ez volt az az élet amit sosem tettem volna ha nem lett volna muszáj. Lassan lépdeltem a színpad felé a magassarkúmban, és a kis ruhában ami éppenhogy megakadályozta a belátást a kíváncsi szemeknek. A zene hangosan dübörgött a fülemben, a sok férfi az asztaloknál ülve figyelt engem, és a többi lányt akik mellettem táncoltak. Úgy tekeredtem a rúdra mint egy kígyó a fán. A lábaimat magasra lendítettem és a karommal tartottam azt az 55 kilót amit nyomtam. Elég sovány voltam, picit sápadt de az erős smink hogy távolról is látható legyek segített rajtam.
Az első pár hét rossz volt. Fogcsikorgatva, szégyenlősen lépkedtem ide oda. Aztán próbáltam másra gondolni. Utána meg már egyáltalán nem érdekelt. Ez is csak egy munka volt, lehet nem olyan tisztességes, de a pénz dominál, ez vitt rá. Nem volt választásom. Ha az emberek ránéznek egy táncosnőre mint amilyen én magam is voltam, akkor egyből arra gondolnak hogy egy kurva.  Azért mert egy félmeztelen lány ott vonaglik a színpadon, és kéjesen mosolyog a nyálcsurgató pasikra. De azt nem látják ami e mögött van. Egy kétségbeesett lányt, aki mindent kockára tesz, a becsületét, hogy az utcán megismerik, a megvető pillantásokat, és elviseli mind ezt hogy biztosíthassa a saját maga megélhetését.Vannak akiket kényszerítettek hogy itt dolgozzanak, és vannak olyan lányok akik önként vállalják el. De a lényeg ugyan az. Én sem élvezetből tettem, vagy azért mert egy semmirekellő nő vagyok, hanem mert muszáj volt. Hetekig éltem a megspórolt pénzemből, és közbe munkát kerestem de nem volt semmi. Elvállaltam alkalmimunkákat ha felvettek, meg újságkihordó voltam de ez édes kevésnek bizonyult. Aztán összebarátkoztam egy lánnyal Emilyvel aki a bárban dolgozott, és mesélt a helyről. Mondta hogy jólfizető munka, és lenne is hely számomra. Én pedig elvállaltam.
Emily egyébként gazdag családból származott, a szülei eléggé teli voltak és a barátja is. Pete akivel összejött rendes srác volt, kijött a családjával is. Emily meg ő 2 évig voltak együtt, aztán Emily terhes lett 17 évesen. A szülei nagyon kiborultak, előrébb vették azt, hogy a hírnevük talán meginoghat mint hogy a lányuk mellett legyenek akárhogy dönt. Emily megakarta tartani és Pete is segítette volna, de a szülei ellenezték, és megtiltották nekik hogy továbbá is együtt legyenek, és a baba születését is, hiszen ha ez kitudódik hogy a 17 éves lányuk terhes botrány lesz. Emily nem tudott mit tenni elvetette a babát, Pete-ttel megromlott a kapcsolatuk és szét mentek, otthon se volt más a helyzet, aztán Emily eljött. Egy ideig kitartott a pénze aztán a szüleitől nem akart kérni, megvetette őket, és így került a Lady nevű bárba. Mi nagyon jó barátságba lettünk, és együtt voltunk albérletben is.
Könnyen barátkoztam, nyitott voltam mások felé, de megtartottam azt a bizonyos kis távolságot, mert sokszor félreismertem már embereket. Emily más volt. Kedves, aranyos lány aki nem érdemelt volna ilyen életet.
- Héj cica, ha fizetek, csapsz nekem egy műsort privátba? - zökkentett ki az elmémből egy negyvenes évei közepén járó, kopaszodó fószer.
- Csapokén drágám, a fogaidat az asztalra - mosolyogtam bájosan. Mekkora egy mocsok. Azért mert táncolok, nem jelenti azt hogy lefekszek bárkivel is egy kis plusz pénzért.
- Mi baj szivi nagyon heves vagy - vigyorgott.
- Ez nem egy bordéj ház világos?
- Na de..
- Akár hívhatom a főnökömet, beszéld meg vele. Talán az ő szájából megérted.
A férfi fancsali képpel állt fel az asztaltól és indult el kifele. De kit érdekel? Ide a férfiak azért jártak, hogy megigyanak pár pohárral a barátaikkal és közbe nézzék a műsort amit adunk.
Miután vége lett a számnak, én visszamentem az öltözőbe ahol Drake szúrós pillantásaival találtam magam szembe.
- Még egy húzásod van, és ha azt is elcseszed mehetsz az utadra.
- Miért, most mi bajod velem? - Hát ezt már végképp nem hittem el.
- Hallottam hogy mostanság meg már elüldözöd a vendégeket.
- Ez nem igaz, akár ki mondta nem így volt. Az a pasi külön akart hívni, de én táncolok nem pedig pénzért szexelek.
- Akkor sem beszélhetsz így világos? Ha ezek a pasik nem lennének, neked nem lenne állásod, mert nem lenne aki nézne.
- De akkor sem beszélhet így velem senki. Tudod milyen megalázó?
- Ha jobban belegondolsz, pénzügyileg sokkal jobban állnál ha ezt innentől nem megalázónak tekintenéd, hanem úgymond maszeknak - mosolygott rám ravaszul.
- Mekkora egy disznó vagy - húztam el a szám, és elviharzottam mellette.
Sok ilyet kaptam már mind a vendégektől, és Draketől, de le kellett nyelnem. Tudtam jól ha ilyen munkát végzek akkor ezeket vállalnom kell, de mindig megviselt ha hasonlóval szembesültem. Erősen gondolkoztam rajta hogy ott hagyom ezt a munkát és valami tisztességesebbet keresek, de nem volt olyan egyszerű boldogulni. Este hazaérve Emilyvel megnéztünk egy filmet, rendeltünk vacsit és elmeséltem neki a történteket.
- Ne szívd mellre, Drake se gondolja komolyan.
- Dehogynem. Látnod kellett volna azt az eltökéltséget a szemében. Úgy bevertem volna neki. Én már nem akarok tovább ott dolgozni.
- Én sem.
- Mondjunk fel Emy. Keressünk valami munkát, ennél jobbat érdemlünk.
- Tudod mit? Várjunk meg március elejét, kapunk fizut és akkor. A kettőnk pénze elég az albérletre, meg amire kell amíg nincs más.
- Jólvan, én mindenképp menni akarok. Ha kell nem eszek napokig de nem bírom már. Nézz rám Emily olyan vagyok mint egy csontváz, a szemeim be vannak esve, ez nem természetes!
- Megoldjuk. Ketten.
Egy szívből jövő mosollyal jutalmaztam. Ha törik, ha szakad ott hagyom azt a kócerájt, és ebben semmi nem állíthat meg. - határoztam el.